A gyűjtő kedvelte a törékeny szépséget, a már-már áttetszően fehér bőrt, amelyen itt-ott átsejlett az erek kéksége, a szomorú tekintetet, a védtelen testtartást. Tudták ezt a szomszéd leánygimnázium lánykái is, akik mindig éhesek voltak, tapasztalatokra, sóvárgásra, friss rongyoskiflire, és éjjelente kiszökdöstek, a hátsó ablakon leereszkedve, és kipirult arccal, kócosan kaparásztak halkan a földszinti ablakon, amely mögött, lélegzetét visszafojtva, egész éjjel ott gubbasztott ő, és várta őket remegve, ők meg jöttek, hogy aztán másnap vihogva mesélhessék egymásnak, hogy remegett a tokája az izgalomtól, miközben a fekete fűzőbe fűzte be őket lassan, és a fekete szalagokat kötötte fel rájuk, amiket, mindenki tudta, a ravatalozóból hozott, hiszen az is az övé volt, és aztán izgatottan suttogtak arról is, vajon igaz lehet-e, hogy szép asszonyok és lányok temetése előtt már nem fogad látogatókat, és egész éjjel égnek a gyertyák és lebbennek a függönyök a ravatalozóban. Aztán szünetben és iskola után kettesével, egymásba karolva sétálgattak az utcán, és süteményeket mártogattak édes tejbe a cukrászdák teraszán, költötték a pénzt, amit kaptak tőle, szájuk sarkában lusta, fehér cseppek ültek és a levegő újra megtelt sóvárgással és távoli illatokkal, a közeli temetőben megkondult a kis lélekharang, ők még kértek valami olcsó, édes likőrt, és indultak, hogy kapualjakban és hátsó udvarokban nagyfülű cipészinasok, és naftalinszagú kadétiskolások markolásszák őket és együtt kinevethessék a vén bolondot, akinek annyi pénze van, hogy a világ összes kalaposkisasszonyát és gimnazista lánykáját megvehetné magának, akik szíves-örömest oda is adnák magukat, de őt mégsem érdekli más, mint a fekete fűzők és szalagok, a fehér bőr fénye és a látvány.
ez marhara osszejott!!!(a haj, a vallakon a szormek, az attetszo textilia-mind ugyanolyan forma) azert szeretnem latni a csaj szemet – mert nekem inkabb konnyednek tunik az egesz, mint szomorunak. a lany keszen all, hogy ura es parancsoloja kereseit teljesitse.a 3 szog eleg stabil , nem latom ertelmet miert nez le a lany, a labai es a textilian az a kis valami csillogo ize eleg sulyt ad a kep also felenek…na mind1 ezat csak en gondolom igy- tenyleg jo kis fetis
2007. május 16., 17:21
Huh… Ez (fotó)művészet. Bravo!!
2007. május 16., 19:35
Gyönyörű.
2007. május 16., 21:27
Wooow. Leesett az állam! Annyira szép ez a lány meg az egész öltözéke, meg… nagyon jó! Szavak nélkül! Gratula!
2007. május 16., 22:17
Hát… ide még kell írjak egyet!
Végtelen az ámulatom! Ez a fotó egyike a legszebbeknek, amit valaha, életemben láttam… Egészen komolyan! Nagyon-nagyon szép!
Minden elismerésem!
2007. május 17., 00:34
Gratula!
2007. május 17., 11:53
valóban szép
2007. május 18., 22:54
A gyönyörű klasszikus….
2007. május 20., 01:34
A gyűjtő kedvelte a törékeny szépséget, a már-már áttetszően fehér bőrt, amelyen itt-ott átsejlett az erek kéksége, a szomorú tekintetet, a védtelen testtartást. Tudták ezt a szomszéd leánygimnázium lánykái is, akik mindig éhesek voltak, tapasztalatokra, sóvárgásra, friss rongyoskiflire, és éjjelente kiszökdöstek, a hátsó ablakon leereszkedve, és kipirult arccal, kócosan kaparásztak halkan a földszinti ablakon, amely mögött, lélegzetét visszafojtva, egész éjjel ott gubbasztott ő, és várta őket remegve, ők meg jöttek, hogy aztán másnap vihogva mesélhessék egymásnak, hogy remegett a tokája az izgalomtól, miközben a fekete fűzőbe fűzte be őket lassan, és a fekete szalagokat kötötte fel rájuk, amiket, mindenki tudta, a ravatalozóból hozott, hiszen az is az övé volt, és aztán izgatottan suttogtak arról is, vajon igaz lehet-e, hogy szép asszonyok és lányok temetése előtt már nem fogad látogatókat, és egész éjjel égnek a gyertyák és lebbennek a függönyök a ravatalozóban. Aztán szünetben és iskola után kettesével, egymásba karolva sétálgattak az utcán, és süteményeket mártogattak édes tejbe a cukrászdák teraszán, költötték a pénzt, amit kaptak tőle, szájuk sarkában lusta, fehér cseppek ültek és a levegő újra megtelt sóvárgással és távoli illatokkal, a közeli temetőben megkondult a kis lélekharang, ők még kértek valami olcsó, édes likőrt, és indultak, hogy kapualjakban és hátsó udvarokban nagyfülű cipészinasok, és naftalinszagú kadétiskolások markolásszák őket és együtt kinevethessék a vén bolondot, akinek annyi pénze van, hogy a világ összes kalaposkisasszonyát és gimnazista lánykáját megvehetné magának, akik szíves-örömest oda is adnák magukat, de őt mégsem érdekli más, mint a fekete fűzők és szalagok, a fehér bőr fénye és a látvány.
2007. május 20., 15:18
Isten hozott Aureliano!
jó, hogy idetaláltál
2007. május 27., 14:45
ez marhara osszejott!!!(a haj, a vallakon a szormek, az attetszo textilia-mind ugyanolyan forma) azert szeretnem latni a csaj szemet – mert nekem inkabb konnyednek tunik az egesz, mint szomorunak. a lany keszen all, hogy ura es parancsoloja kereseit teljesitse.a 3 szog eleg stabil , nem latom ertelmet miert nez le a lany, a labai es a textilian az a kis valami csillogo ize eleg sulyt ad a kep also felenek…na mind1 ezat csak en gondolom igy- tenyleg jo kis fetis
2007. december 20., 20:40
Nem hiszek a véletlenekben, tehát nem véletlenül jutottam el ide…
Gyönyörű eza lány, el vittem magammal.
Tisztelettel
Kobra